A Talponálló stábja a tavalyi évhez hasonlóan idén is minden nap szubjektív formában számol be a Sziget Fesztivál előző napjáról – még akkor is, ha a kedvenc fesztiválunk idénre lelopta a Talponálló dizájnját, és WC-ket díszítenek vele. A kérdések nap mint nap ugyanazok, a válaszok korántsem. Peti, Zoli, Timi, Luca, és Melissa jelentkezik – de nem csak itt, a @talponalloradio instán minden nap majdnem száz storyban tudósítunk.
Mi volt a nap legkatartikusabb élménye?
Luca:
Macklemore-t előre elkönyveltem, hogy nem lesz egy nagy előadó, tekintve, hogy 2016-ban teljesedett ki karrierje csúcsa, ennek ellenére az egyik kedvenc koncertem volt. Nem is koncertnek nevezném, hanem színdarabnak. Néha elfelejtettem, hogy egy koncerten vagyok, és nem egy kerti házimozi kellős közepén, amire már csak állójegyek maradtak.
Zoli:
Nagyon sokat gondolkodtam, hogy Lorde-ot, vagy Macklemore-t írjam, de a tegnapi nap így egyben volt egy tökéletes élmény. Lorde egy hihetetlen előadó, aki tulajdonképpen egymaga töltötte be a Nagyszínpadot, Macklemore pedig egy igazi buliisten, ez nem is kérdés. Ez a két nagyon más, de mégis fantasztikus produkció egyben volt egy hatalmas katarzis.
Melissa:
Macklemore egyszerűen fantasztikus volt. Végig fenntartotta a nézőtér figyelmét, folyamatosan kommunikált velünk, milliószor elmondta, hogy mennyire örül, hogy itt lehet, mennyire szereti Budapestet. Ráadásul felhívott táncpárbajozni egy lányt és egy srácot, arról nem is beszélve, hogy a koncert alatt négyszer átöltözött. Az első szettje egy ing volt magyar hímzésekkel, az utolsó pedig egy tipikus turistapóló Budapestről. Én imádtam, nálam még az Imagine Dragonst is lekörözte.
Timi:
Végül csak eljutottam a Sziget-strandra reggel hétkor egy kedves ismerősömmel, akivel nagyon jót beszélgettem. Asszem, ezeket a random konnekciókat még a legjobb Macklemore sem múlja felül.
Peti:
Macklemore valami csodálatos volt, tudok egészen emocionális srác lenni, de az nálam is ritka, hogy megkönnyezek egy koncertet. Itt ez történt. Őszintén imádta az egész vibe-ot, Magyarországot, és kijelentette, hogy számára a Sziget a legjobb nyári fesztivál. Amikor pedig mindezt részletesen kifejtette, az akkora pillanat volt, amekkorát ritkán él át az ember – egy nagybetűs művész megnyilatkozása, amit tartalmilag ugyanakkor bármelyikünk elmondhatott volna. Talponalloradio instán kint van még, nézzétek vissza! A másik katarzis az volt, amikor kinyitottam az új S22 készülékem dobozát, amivel újult erővel vethettem be magam az instastoryk készítésébe.
Mi volt a nap legnagyobb csalódása?
Luca:
Utolsó előtti napra összeszedték magukat a security-ellenőrzésnél az ott dolgozók, és sajnos komolyabban vették a munkájukat, jobban átkutattak, ezzel megnehezítve a tüskék csempészését. De hát ismerjük a mondást, miszerint minden napra egy tüske, az orvost távol tartja.
Zoli:
A Csocsó bezárása a nyár végén. Ennyi. Most mindenki hagyjon, nagyon ki vagyok.
Melissa:
Csalódás nem nagyon volt, maximum megint a tömeg nem megfelelő viselkedését mondanám.
Timi:
Macklemore nem engem szólított a színpadra a dance battle-re, pedig hogy lehoztam volna.
Peti:
A tegnapi telefonvásárlós manőverem miatt teljes egészében lemaradtam Lorde-ról. A korábbi évek Szigetein mindig volt egy nagykoncert, amit kihagytam, hogy az Auchan-parkolóban házibulizhassak, és ugyan idén a kényszer szülte ezt a helyzetet, végülis csak megmaradt a régi Talponállós sorminta. A storyk alapján elképesztő volt a lány, képes lettem volna az ötödik sorban vibeolni.
Mennyit fejlődött az angoltudásod tegnap?
Luca:
Tegnap is találkoztunk a kedves külföldi idegennel, aki első nap lenyúlta a powerbankom. Beszélgettünk vele is, a társaságával is, de nem sok haszonnal, hiszen ők már egy más világon jártak.
Zoli:
A Lorde-koncerten futottunk bele Severinába és a barátjába, akikkel egy nagyon gyors, de barátságos beszélgetést toltunk le a közösségi médiáról, majd mindezt egy közös BeReal-lel zártuk.
Melissa:
Sajnos a tegnaphoz képest semennyit.
Timi:
Az elmúlt 4 napból már kiderült, hogy hozzávetőlegesen olyan két sör elfogyasztása után a C1-em is beköszön, legyen szó szinte bármiről. Ettől függetlenül továbbra is a random lányvécés csevejek viszik a prímet.
Peti:
Volt egy pult, ahol különböző okok miatt látványos kedvezményekkel fogyaszthattam a söröket, de egy csinos szlovák lány ragaszkodott hozzá, hogy meghívhasson. Hát, mondom, ha ennyire költeni akarod az euróidat, én aztán nem képzek akadályt, úgyhogy meg is ragadtuk a lehetőséget, és kibeszéltük a magyar és a szlovák életszínvonal különbségeit és hasonlóságait, valamint egy jó tíz percig ecseteltem neki angolul Zámbó Jimmy jelentőségét és magyar szociokultúrára gyakorolt hatásait is. Megértette, elfogadta. Toleráns volt.
Mi volt az a pillanat, amiről úgy érzed, hogy csak a Szigeten történhet meg?
Luca:
Csakis Szigeten történhet meg, de ez igazából itt mindennapos, hogy a koncertek végeztével még nem haza megyünk, hanem egy végszóra automatikusan beköszönünk a Csónakházba, ahol mindig többen összegyűlünk, ez a közös találka pont.
Zoli:
A tegnapi napot pecsételéssel töltöttük, és ott olyan hihetetlen emberekkel és élményekkel szembesültem, ami még sokáig velem marad. Ezen felül hatalmas pacsi a lánynak a tegnapi Macklemore-koncertről, aki szolídan jelezte felém, hogy a mögöttem lévő lányt éppen hánytatják a haverjai, és hogy szerinte jobb, ha arrébb állok. Innen is hatalmas köszönet neki.
Melissa:
Az, hogy a lábam kezdi megadni magát, szerintem a reggeli teljes lábgörcsöm azt akarta jelezni felém, hogy “kérlek ma bírj magaddal, és ne táncold le a háttértáncosokat”. Spoiler: nem sikerült meggyőznie. Viszont továbbra is azt mondom, hogy ezek ellenére is minden nap várom, hogy újra átsétáljak a K-hídon, és belecsöppenjek ebbe a létbe.
Timi:
Ismét reggel kilenckor hagytam el a fesztivál területét, egy kiadós Colosseum-os kattogás után. Életre szóló élmény, és másnapra szóló alacsony energiaszint.
Peti:
Az, hogy Peter Sramek előrántja a cilinderből a történelem összes Zámbó Jimmy-slágerét, és nem osztja ketté rajongó csepeli munkásokra és kisujjeltartással borozgató sznob álértelmiségiekre a magyar társadalmat úgy, ahogyan a Király tette, hanem egyesít mindenkit. Egymás vállán támaszkodó testvérekké váltunk a Stereo Stage közönségével, amint felcsendült a „Még nem veszíthetek”. Mindemellett az is csak a Szigeten történhet meg, hogy annyi sört ittam az elmúlt napokban, hogy tud már néha hányingerem lenni tőle. Sebaj, azért megiszok ma is hetet-nyolcat. Készülj, Ricsi!
Mi az, amit semmiképp sem mesélnél el anyukádnak a tegnapról?
Luca:
Azt semmiféleképpen nem kéne tudniuk, hogy éppenséggel milyen életmódot folytatok így a hatnapos fesztivál alatt. Egészségesnek közel se nevezném, és akkor még finoman fejeztem ki magam. Alig alszunk, alig fogyasztunk szilárd ételt, ellenben a lábamat minden nap megműtöm, cserélni kell a kötést, és minden nap egyre több sérülést szerzek. Ma már azon gondolkozom, hogy taxival kellene bemenni, mert olyan szinten fájnak a lábujjaim, hogy elviselhetetlen.
Zoli:
Talán maga a totális leépülés, ami végbement rajtam az elmúlt öt nap alatt. Még jó, hogy nem videóhívásban beszélünk…
Melissa:
Igazából már se Anyukám, sem az olvasók nem lepődnének meg a válaszomon.:D
Timi:
Hát igen… Ami a Colo-ban történik… Az a Coloban is marad.
Peti:
Képtelen vagyok elfogadni, hogy a nyár végén bezár a Csocsó Presszó. Macklemore-on könnyeztem, ezen zokogni akarok. Viccen kívül megérint. Édesanyám egészen biztosan olyan embert akart nevelni, akit jobban megvisel egy kocsma bezárása, mint bármilyen civilizációs válság. Valahol ez is az.
0 hozzászólás