A Talponálló stábja a tavalyi évhez hasonlóan idén is minden nap szubjektív formában számol be a Sziget Fesztivál előző napjáról – még akkor is, ha a kedvenc fesztiválunk idénre lelopta a Talponálló dizájnját, és WC-ket díszítenek vele. Nézzétek meg a képen, tényleg! A kérdések nap mint nap ugyanazok, a válaszok korántsem. Peti, Zoli, Timi, Luca, és Melissa jelentkezik – de nem csak itt, a @talponalloradio instán minden nap majdnem száz storyban tudósítunk.
Mi volt a nap legkatartikusabb élménye?
Luca:
Őszintén, nekem a legjobb élmény az az volt így elsőre, hogy megoldották az elmúlt évek tragikus WC-helyzetét a fesztivál területén. A legtöbb helyen lecserélték a ToiToi WC-ket lehúzhatós mobil WC-re, amikben néhol még WC-papír is akad. Le vagyok nyűgözve.
Zoli:
Hundred Sins. Eddig mindig pont elkerültem őt, de most végre sikerült összehozni itt a Szigeten egy koncertet. Hihetetlenül tehetséges, egészen elementáris erővel szólnak a zenéi, és még úgyis van egy meghatározó színpadi jelenléte, hogy az arcát maszk takarja, és beszélni sem beszél az előadás közben. Az pedig már csak egy külön ajándék volt, mikor az egyik utolsó számként elindult a Bagira, és berobbant mellé Beton.Hofi is, ezzel egy totális katarzisba foglalva a koncertélményt.
Melissa:
Egyértelműen a Florence + the Machine volt. Azt hittem, hogy az első Sziget-napon nem fogom ismerni a nagy előadót, de készülődés közben belehallgattam, és megbizonyosodtam, hogy nagyon is ismerem. Így már sokkal jobban vártam az estét. A hölgy, meg kell jegyezzem, egy vérbeli hippy. Az egész léte elvarázsolt, különösen az, amilyen közvetlen volt a rajongóival. Szinte az egész koncertet lent a kordonoknál töltötte, végig futkározott a hosszú pink ruhájában. A kedvencem az volt, mikor megkérte az egyik száma közepén a nézőket, hogy tegyék el a telefont és úgy élvezzék az egészet. Na, az iszonyat felszabadító volt.
Timi:
Amikor egy barátunkkal úgy rohantunk Kiss Kevin koncertjére, mintha az életünk múlna rajta. És láss csodát, az utolsó kanyarunkban fel is csendültek a Csinibaba akkordjai, és a végén együtt ordítottuk az egészet, miközben majdnem meghaltunk a durva 100 méteres futásunktól.
Peti:
Már a fesztivál 0. napján is részt vettem a sajtóbejáráson, és kicsit körbenézhettem a félkész állapotok között, de amikor tegnap végre elkezdődött a Sziget, átsétáltam a K-Hídon, és a teljes pompájában a szemem elé tárult a szabadság szigete, ott tök őszintén mondom, hogy átjárt valami, amit nagyon ritkán érzek, és amiről tavaly, a fesztivál utolsó napján is tudtam, hogy egy éven keresztül fog hiányozni. Beléptem, és hazaértem. Az itt érzett katarzis a nap során még egyszer megismétlődött, amikor hosszú órákon át tartó várakozást követően fellépett a Stereo Stage színpadra az univerzum legfontosabb nőszemélye, SZANDI, és teli torokból énekelhettem, hogy tinédzser lámúr.
Mi volt a nap legnagyobb csalódása?
Luca:
Aki követi a Talponálló Sziget-közvetítéseit, az tudhatja, hogy mi lesz a válasz erre a kérdésre. Még mindig nem hozták vissza a Szigetre a Christmas Stage-et és a KÓLÁS MIKULÁST #tb2019szigetfesztival. Deee a bejárat előtt lehet kapni kólát! FIGYELEM, EMBEREK, A BEJÁRAT ELŐTT OSZTOGATNAK INGYEN KÓLÁT! Semmiféleképpen ne fizessetek érte, mert az nem olyan kóla lesz.
Zoli:
Talán az a fél óra, amíg a Csócsó Presszóban elfogyott a száraz fehérbor, és még nem futott be a pótlás.
Melissa:
Egyelőre nem tapasztaltam semmi csalódást. Talán ha kéne valamit mondanom, az az, hogy néha nem megfelelően viselkedik a tömeg, és ez rányomja kicsit a bélyeget a koncertélményedre.
Timi:
Hundred Sins végül nem hozta fel Azahriah-t. Jó lett volna őt is látni ezen a fesztiválon, így viszont valószínűleg semmilyen formátumban nem fog fellépni. Viszont Hundred Sinst felmentem, mert Lil Frakk és Beton.Hofi rendesen nyomta vele.
Peti:
A Csocsó Presszótól nagyjából húsz méterre ritka paranormális jelenséget észlelhetett a Folyamőr utca és környéke, ugyanis kimerészkedett a szabad levegőre a harminc év körüli, és negyven éve alkoholista Dr. Zsani, aki olyan szinten volt kanári részeg, hogy a nála lévő rollert is csak tolni tudta, és azt is csak segítséggel, de mégis maradt ereje arra, hogy egykét ízes magyar kifejezés irányunkba kiáltásával jelezze, hogy nem ért velünk egyet az éppen általunk tárgyalt társadalmi kérdések tekintetében. A nap csalódása nálam az, hogy hiába szerettem volna, nem ment bele a disputába, amit kezdeményeztem, hanem makákóhangok utánzása közben eltűnt a horizonton 0,2 méter per szekundumos sebességgel.
Mennyit fejlődött az angoltudásod tegnap?
Luca:
Hát, inkább visszafejlődött az Auchan biztonsági őreit hallva. Meg szerették volna nézni a táskámat, hogy mi van benne, és csak annyit makogtak, hogy bag bag seeing seeing. Jól van, mondom, nem mondom el, hogy magyar vagyok, erre kíváncsi vagyok. Egyébként az Auchan-parkolóban értek még ehhez hasonló atrocitások.
Zoli:
A tegnapi nap ebben elég gyenge volt, a legközelebb az angol nyelvhez akkor voltam, mikor a matracomat egy új-zélandi társaság pumpájával fújtam fel.
Melissa:
Tegnap volt alkalmam 2 izraelivel beszélgetni. Leginkabb a jövőről, célokról, de semmi extra. Remélem, ennél már csak több lesz.
Timi:
Éppen annyit, hogy a mosdóknál egy külföldi lány majdnem orrba vágott a kicsapódó ajtóval, majd utána összenevettünk és beszélgettünk kicsit, nagyon aranyos volt.
Peti:
Angolul kötöttünk életre szóló barátságot egy öt-hatfős német brigáddal. Hangosan hallgattak türhő német sanzonmulatóst, én odamentem, hogy na ez tuti Mickie Krause, ők mondták, hogy nem, de az imént még őt hallgatták, erre büszkén kihúztam magam, felsoroltam 5 további német trashsztárt, ők még jobban le lettek nyűgözve, majd Spotify-playlisteket cseréltünk, és azóta is vidáman meséljük az eseményeket további barátainknak.
Mi volt az a pillanat, amiről úgy érzed, hogy csak a Szigeten történhet meg?
Luca:
Szigeten történhet csak meg, hogy egy vadidegennek kölcsönadom a powerbankem és az USB-kábelem, és elviszi magával örökre. Remélem, valaha még találkozunk és visszaadja, anélkül elég nehezen fogom kibírni a hetet.
Zoli:
Mikor azt láttam, hogy Peti még a sátrainknál odamegy egy teljesen random társasághoz, majd kedélyesen beszélget velük 10-15 percet. Mint később kiderült, a német fesztiválozóknak és Petinek tökéletesen egyezett a német trashzenei ízlése, és egyből megtalálták a közös hangot.
Melissa:
Az emberek segítőkészsége. Pikk-pakk segítenek, ha bajba jut valaki.
Timi:
Hogy Peti reggel óta (sőt, valószínűleg eddigi élete összes reggele óta) a megannyi sztárfellépő közül a legjobban Szandit várja. De ahogy láthattuk az instasztorikban, hatalmasat is ment a Stereo Stage-nél, úgyhogy megérte.
Peti:
Hát, aki követi a @talponalloradio instaoldal storyjaiban a közvetítésünket, az már jól tudja, hogy tegnap egy fiatalember jelezte, hogy „hot boy-okkal” íratja alá a pólóját, és megkért, hogy én is írjam alá, BENG! Hot boy lettem. Az is elég random volt, amikor Lil Frakk a saját koncertje után 10 perccel Hundred Sins fellépésén is váratlanul felsasszézott a színpadra. De hogy őszinte legyek, miközben ezen sorokat írom a Csocsó Presszóban, annyira szürreális események történnek körülöttem, hogy most visszagondolva a tegnapra már semmi sem tűnik igazán szürreálisnak ehhez képest. Érdemes lesz holnap is elolvasni a cikkünket.
Mi az, amit semmiképp sem mesélnél el anyukádnak a tegnapról?
Luca:
Na, hát azt semmiféleképpen sem mesélném el anyukámnak, hogy mennyibe kerül a fesztivál területén egy dobozos sör, azt meg végképp nem, hogy vettem is ennyi pénzért.
Zoli:
Talán azt, hogy pontosan hány pohár is volt az elsőként (délben) és az utolsóként (hajnal fél egykor) kikért kör között…
Melissa:
Mondjuk, hogy már az első nap sikerült reggel 5:30-ra hazaérnem:) Bocsi, Anya!
Timi:
Talán a sok hetijegyes embert, akiken látszott, hogy már az első nap gatyán vannak. Csak remélem, hogy ki tudják magukat aludni, mert még nagyon sok izgalmat tartogat ez a hét.
Peti:
Hogy már saját számlám van a Csocsó Presszóban. Ha továbbra is ennyi időt töltök itt, a hónap végén a villanyba is be kell szállnom.
0 hozzászólás