A szabadság Szigete ismét megnyitotta kapuit, immáron 30. alkalommal, és 5. alkalommal úgy, hogy a Talponálló stábja is a helyszínről közvetít. A csapat a szokásos, Peti, Timi, Luca és Kata továbbra is a Sziget porfelhőjében rója a kilométereket, Zoli azonban különutas politikát választott, és a tegnapi felhozatal helyett egy baráti sütögetésre ment el, a Szigetet messziről elkerülve. Ez persze nem gátol meg bennünket semmiben, ő a sütögetésről ír a cikkben. A @talponalloradio instán idén is megmutatjuk nektek a fesztivál minden pillanatát, naponta jelentkezünk Spotify-on is összefoglalóval, de kedvenc műfajunk, a kérdezz-felelek cikk intézménye is velünk lesz a Sziget minden napján. A kérdések minden nap ugyanazok, a válaszok korántsem.
Mi volt a nap legkatartikusabb élménye?
Timi: Az Analog Balaton, és az, hogy akárhány koncertjükre megyek el, sosem fogom megunni. Az mondjuk a rajongásom egészen komoly szintjének mondható, hogy még Martin Garrix-et is kihagytam értük…
Luca: A legjobb talán Martin Garrix volt, akinél volt minden a színpadon, tűzijáték és lights off-show is. De szerencsére kapott még egy esélyt, mert a Special Guest Martin Garrix után ugyancsak Martin Garrix lett. Jó hangulatot csinált, az biztos. (Martin Garrix vége után néhány órával meglepetés fellépő volt kiírva a Bolt Arénába, aki ismét Garrix volt – a szerk.)
Zoli a sütögetésről: Egyértelműen a házigazda által vásárolt nagyon tisztességes mennyiségű és választékban is igen gazdag italrepertoárt kell írnom. Mindig jó látni, mikor ennyi minden közül válaszhat az ember egy sütögetésen, főleg akkor, ha először nem is számít rá.
Kata: Talán Martin Garrixet mondanám. Akkora fellépést nyomott, hogy miután elment a hang a színpadon, Special Guest-ként bepótolta a pótolnivalót a Party Arénában.
Peti: Aki hallgatta a tegnapi bejelentkezésünket Spoty-n (márpedig miért ne hallgattad volna, UGYE?), az tudja, hogy azt jósoltam, hogy ez lesz a random bulik napja. És uramatyám, mennyire igazam lett! Az idei Szigetem egyértelmű csúcsa volt a tegnap, egy fergeteges, egész estén át elnyújtott katarzis, koncertből koncertbe, élményből élménybe zuhanva, folyamatosan belecsúszva felkészületlenül a félhomályba, ami amint kitisztul, rájössz, hogy jobb helyen nem is lehetnél. Brutálisan király és szeretetteljes Louis Tomlinson, egy teljesen random MØ-koncert elképesztő energiákkal, egy imádnivaló Solére-buli, ami után egy percig ölelgettük egymást a fellépővel a nézőtéren, szétesős Garrix, majd reggel hatig kiélvezett napfelkelte a Sziget Beachen – őrület volt ez a nap.
Mi volt a nap legnagyobb csalódása?
Timi: Legnagyobb One Directionerként vágtam neki a Louis Tomlinson-koncertnek, majd jöttem is el egy bő 30 perc után, mert szerintem nem tudott extrát nyújtani. Azt hiszem, marad is a telefontokomon inkább Harry Styles.
Luca: Tegnap a legnagyobbat sajnos magamban csalódtam. Bevittem a mosdóba a frissen vásárolt meggysöröm, majd amikor kijöttem a mosdóból, már nem volt söröm, mert szándékosan kiöntöttem a lefolyóba. Ezt pedig azért csináltam, mert amikor bevittem magammal a WC-fülkébe, akkor a WC-kagylótól a legmesszebbi pontra akartam helyezni, az ajtó mellé. Majd amikor lehúztam a WC-t, egy vízcsepp cseppent a poharamba. Mérgelődtem egy sort, de jobb megválni egy finom meggysörtől, mint hepatitist kapni.
Zoli a sütögetésről: Sajnos, mint minden sütögetős, medencés kertipartinak, ennek is a szúnyoghelyzet volt az egyetlen negatívuma. Ezellen ugye kifejezetten nehéz védekezni, vannak, akik a különböző meggyújtható füstölőkre, mások a sprékre esküsznek, és egy nagy csoportot szoktak képezni azok is, akik nagyon beöltöznek, hátha nem szúrnak át a szúnyogok. Na most a gyakorlott kertipartizók tudhatják, hogy SZART SEM ÉR EGYIK SEM. Sajnos ez a nagy életigazság tegnap is beigazolódott.
Kata: Talán annak az úrnak a bemutatkozását mondanám, aki a Colosseumban kicsit erőszakosan próbált meg megismerni közelebbről. Eddig azt hittem, hogy oda csak barátságos emberek járnak bulizni.
Peti: Nincs, nem volt, hagyjuk is. Ha nagyon megerőltetem magam, talán Pogány Indulót mondanám, de az ő koncertje is tökéletes volt, csak akármilyen jó, annyira nem az én világom, hogy úgy éreztem magam rajta, mintha elsétálnék egy Békemenet mellett, értem, hogy nekik ez most jó, de nem értem, miért. A srác személyisége egyébként zseniális, minden tiszteletem az övé.
Mennyit fejlődött az angoltudásod tegnap?
Timi: Amennyire magabiztosan írtam az első nap után, hogy mindent is értek, amit az ausztrálok mondanak, ennek az ellenkezője tegnap azért csúnyán utolért. Reggel ötkor a Colosseum előtt beszélgetve inkább tűnhettem értelmi sérültnek a rengeteg ‘What did you say’-emmel, mint magabiztosnak.
Luca: Általában a társaságunkba is kerülnek külföldiek, úgyhogy minden nap fejlődhet kicsit. Talán azt emelném ki, ahol éppen visszafejlődött: amikor útbaigazítást kért tőlem két lány, és hiába mondtam a jó irányt (és mutattam is), azonnal elindultak a másik irányba.
Zoli a sütögetésről: Egyetemista baráti társaság révén szinte mindeki hunglisül beszél, gyakran csak angolul jutnak eszedbe szavak, egy hosszabb mondatban simán előfordulhat, hogy 3-4 angol szó is becsúszik. Ezt már csak tetézi, ha informatikus társaságról van szó.
Kata: Hát no comment. Úgy tűnik, nem nekem való ez a kérdés, engem elkerülnek a külföldi élmények. Vagy csak egyszerűen már annyira beszámíthatatlanok, hogy semmilyen nyelven nem beszélnek.
Peti: Tegnap az olimpia megnyitóján megismert kékre festett karakternek öltözve krúzoltam a fesztiválon, ami nem csak az outfitverseny napi győzelmét, hanem körülbelül 20, külföldiekkel készített közös képet is magával hozott. Mindenkinek elmagyaráztam az outfitverseny lényegét és intézményét (amelyet neked már nem kell, UGYE, mert nézed az instát).
Mi volt az a pillanat, amiről úgy érzed, csak a Szigeten történhet meg?
(vagy Zoli esetében csak a sütögetésen)
Timi: Az, hogy egy átbulizott éjszaka után egy barátom nagyjából negyven fokos sátrában kelek 9:30-kor, hogy utána hazakússzak nagyjából három tömegközlekedési eszközzel fogat mosni és fürdeni. Itt fogadnám meg amúgy hivatalosan is, hogy jövőre beköltözős leszek.
Luca: Az egyik koncert után a mosdó felé vettem az irányt, ahol kisebb várakozás után bejutottam az egyik fülkébe, és igazán magasztos beszélgetésnek lehettem a fültanúja. Egy csajszi átkiabált a barátnőjének, hogy ki fog jönni belőle a most fogyasztott alkohol, erre egy random másik lány is becsatlakozott a beszélgetésbe, mert ő is épp hányt. Hárman nagyon jól elbeszélgettek, és biztatták egymást, hogy mindjárt jobb lesz.
Zoli a sütögetésről: Az igazi kertipartis csúcspont az, amikor már mindenki evett, kialakult a két-három beszélgetőcsoport a kertben, vannak, akik a tűz körül, vannak, akik egy hintaágyon, megint mások az asztalnál beszélgetnek. Szépen fogynak az italok, egyre több a nevetés, és közben megy le a nap. Na, ez egy ilyen „Coming Home” érzés…
Kata: Hál’ Istennek, az emberekkel együtt így szombatra megérkezett a Szigetre a por is, olyannyira, hogy már nem csak az orromban és a ruhámon lett ennek eredménye, hanem jóformán szürkére színeződve vettem ki a kontaklencsémet az este végén.
Peti: Martin Garrix Nagyszínpados produkciójáról lemaradtam, amit igencsak sajnáltam. Szerintem ő is, de azt talán egy kicsit jobban, hogy a buli egy pontján elment az áram, vagy a hang, vagy tudom is én, hogy mi. Hallottam azonban pletykákat, hogy az éjjel 1-re, a Bolt Arénába beharangozott meglepetésfellépő majd ismét ő lesz, de akármennyire reménykedtem ebben, igazán nem hittem el, így el is mentem ebben a sávban zuhanyozni. Telik-múlik az idő, vidáman pancsolom le a jéghideg vízben a kék festéket a kis habtestemről, erre meghallom, hogy a szomszédos Bolt-on valóban Martin Garrix kezdi meg az újrázást. Nekem sem kellett több, a tusfürdő nagyobbik részét pillanatok alatt lecsapatva derekamra dobtam a törölközőmet, beleugrottam a papucsomba, majd úgy, vizesen, kezemben a tusfürdőmmel és a ruháimmal, egy szál semmiben sprinteltem be a party közepébe, ahol aztán magabiztosan száradtam meg a másfél órás, végigbulizott session közben. Nem volt a bakancslistámon a szinte meztelenül bulizás, de mindig meg tud lepni a Sziget. Szerencsére egyik dropnál sem hagyott csendben a törölköző, pedig tudtam volna én is újat mutatni a lézershow közben.
Mi az, amit semmiképp sem mesélnél el anyukádnak a tegnapról?
Timi: Az állapotomat, amiben kerek egy órája értem haza. Továbbra is egyfajta isteni áldásnak gondolom, hogy a szüleim erre az egy hétre vették ki a szabadságukat és mentek el nyaralni, így nem is kell elmesélnem…
Luca: Azt, hogy milyen gonoszok voltunk az este egyik momentumában. Volt egy nagyon kedves srác, aki csinált rólunk képeket, de amikor visszaadta a telefont, hirtelen megbotlott, elesett, de olyan lassított felvételben, hogy még az is látszódott, hogy közben feladja, elfogadja a sorsát. Még a kezét se tette maga elé, szegény ott feküdt arccal a porban. Mi meg elkezdtünk ezen kuncogni. Persze nincs semmi baja, de annyira komikus volt, muszáj volt nevetnünk. Aztán természetesen felsegítettük, és jóban lettünk. Meg természetesen azt se mesélném el anyukámnak, hogy MÁR MEGINT PETI NYERI AZ OUTFITVERSENYT 😡😡😡😡.
Zoli a sütögetésről: Azokat a kulinárisan teljesen értékelhetetlen, ételnek csak nyomokban nevezhető, gasztroterrorizmusnak számító grillproduktumokat, amiket már kicsit kótyagos fejjel állítottunk össze. Külön tapasztalat, hogy attól még, hogy egy darab hús kívülről szenes, belül még simán lehet nyers.
Kata: Jó kislány voltam tegnap, szóval hirtelen most nem jut eszembe semmi. Talán nem büszkélkednék azzal, hogy a tegnap estém sikeredett a leghosszabbra, de legalább csak alkoholra költöttem a pénzemet a fesztiválon.
Peti: Azért az is mi, hogy ehhez a kérdéshez nem fér ide a zuhanyzás közbeni bulizásom, mert azt elmondtam anyukámnak. Azt már nem, hogy a produkciómat jónéhány ingyen sörrel jutalmazta a környező fesztiválközönség, ezek jórésze azonban már megkezdett volt, de hát nem válogatunk, nincs is jobb, mint egy Dreher szájának közvetítésével idegenekkel smárolni az Animals közben.
0 hozzászólás