A szabadság Szigete ismét megnyitotta kapuit, immáron 30. alkalommal, és 5. alkalommal úgy, hogy a Talponálló stábja is a helyszínről közvetít. A csapat a szokásos, Peti, Zoli, Timi, Luca és Kata legendás ötöse már rutinszerűen gyártja a cikkeket, valószínűleg a Sziget után is folytatjuk, talán egy szürke novemberi kedden is lesz olyan, amit nem mesélnénk el anyukánknak. A @talponalloradio instán idén is megmutatjuk nektek a fesztivál minden pillanatát, naponta jelentkezünk Spotify-on is összefoglalóval, de kedvenc műfajunk, a kérdezz-felelek cikk intézménye is velünk lesz a Sziget minden napján. A kérdések minden nap ugyanazok, a válaszok korántsem.
Mi volt a nap legkatartikusabb élménye?
Timi: Bár a társaságunk nagy része (jómagamat is beleértve) tegnap elég hamar hazament, az este legtökéletesebb zárását nekünk a Hundred Sins koncert jelentette. Számomra szinte már hihetetlen, hogy ez a fiatal zenész tényleg nem tud soha mellényúlni, és minden egyes koncertje olyan, hogy egyszerűen csak elhallgatnám még órákig.
Luca: Én nem értem, de tényleg, hogy miért van az, hogy a Party Arénában meg a Colosseumban bevadulnak a dolgok hajnali 3 után. Sose enged haza korán ez a két helyszín. Vagy csak azért érzem ezt, mert előtte elég monoton a buli, és ha már egy kicsit is extrábbak a dallamok, nagyon örülnek a népek.
Zoli: Stormzy és Hundred Sins között billeg a dolog. Az előbbi elképesztő tempót diktált már a koncert elejétől, szívét lelkét beleadta, látszott, hogy igazán élvezi amit csinál, utóbbin pedig a végeláthatatlan veretés volt, ami megmaradt, legfeljebb 1-2 szám volt, amit nem élt annyira a közönség.
Kata: A legkatartikusabb élményként biztosan Stormzyt mondanám, akit rettenetesen szorosan követ Hundred Sins. Mindketten rettenet komoly fellépést raktak össze, és megmutatták, hogy igenis volt értelme a mai nap is elindulni otthonról.
Peti: A fantasztikus Blahalouisiana. Barbi egy csoda, a zenekar tagjai egytől egyig hatalmas karakterek, és úgy sikerült megtölteniük a PartyArénát, hogy a koncertre érkezők szemmel látható százaléka külföldiekből állt, akik az első pillanattól rajta voltak a vibeon, és hüledezve kérdezték tőlem, hogy „ezek magyarok???” – óriási élmény volt. Na de ne feledkezzünk meg persze a magyar sikerszériáról sem, hat olimpiai érmet szereztünk egy nap alatt, ami szintén katarzisból katarzisba való átzuhanást jelentett. Aranyérmes volt utána az ünneplés is.
Mi volt a nap legnagyobb csalódása?
Timi: Sajnos a tegnapi több olimpiai siker mellett a férfi vízilabda-válogatottat nem sikerült a Stormzy-koncert közben a telefonunk fölé hajolva beszurkolnunk a döntőbe. Pedig ennél biztosabb, bevált technikát nehezen tudunk elképzelni.
Luca: A Csónakház egy gyöngyszem, bár kezdenek elkanászodni ők is. Nagyon éhes voltam hajnali 2 körül, viszont elfelejtettem, hogy hajnali 1-kor bezár a benti rész, ahol az ételeket is lehet kapni. Úgyhogy éhen maradtam, de cserébe szomjan nem, mert alkoholt viszont lehet venni egész este a Csónakház előtti kis sátorból.
Zoli: Beton.Hofi valamiért nem működött annyira, pedig nagyon extra körítéssel érkezett. Kicsit döcögősen indult a koncert, és csak a legvégére találta meg magát.
Kata: Nehéz kérdés, mert nem indultam magas elvárásokkal, ehhez képest sokkal inkább pozitív dolgokat sorolnék fel, mintsem negatívakat. Talán a line up felosztásában csalódtam, Beton.Hofi, Stormzy es Hundred Sins simán lehetett volna inkább egymás után, mint ekkora szünettel a fellépések között.
Peti: Azért itt a háttérben nagy szervezést és elég sok melót igényel, hogy storykban, Spotify-on, és a talponalloradio.hu-n is átadjuk a Nektek a Szigetet, és nem titok, hogy ezek a szálak nálam futnak össze, ami tegnap kicsit megrogyasztott. A non stop jelenlét és a sátorbanalvás mellett az összes, pihenésre alkalmas órám ezzel telik, ébredéstől az első koncertekig vívtam ádáz harcot a technikánkkal, szóval mire beestem a fesztiválra, alig láttam ki a fejemből. Persze ehhez lehet köze a közben elfogyasztott öt sör-két tüske kombónak is, de kétségtelen, hogy volt honnan visszajönni, mire beértem.
Mennyit fejlődött az angoltudásod tegnap?
Timi: A Nagyszínpad közvetlen szomszédságában szólított le egy akcentusukból ítélve valami balkáni országból származó fiúcsapat, akik a Main Stage-et keresték. Bevallom őszintén, nem volt túl nehéz dolgom elmagyarázni nekik az útvonalat.
Luca: Az a jó ezekben a fesztiválokban, hogy sosem úszod meg, hogy beszélgess külföldiekkel. Annak ellenére, hogy tegnap nagyon passzívan álltam hozzá az ilyen fajta társalgásokhoz, a WC-re várakozva, a sorban egész jól elbeszélgettünk egy előttem ácsingózó, a két lábán alig álló csajszival. Az a problémám egyébként, hogy nagyon berekedt a hangom, és nagyon elcsuklik néha, így sokszor még magyarul se értik.
Zoli: Stormzy dalszövegeit megpróbáltam az elején értelmezni, de aztán ezt elég hamar elengedtem, és csak buliztam.
Kata: Én úgy érzem, ez egyre rosszabban megy. Egy külföldivel sem kommunikáltam, szóval néha már a tömegen való átverekedés alatt sorry-ztam inkább a bocsi helyett, hogy ne legyek annyira lemaradva. De amúgy Stormzy akcentusa az beszarás, annyira jó!
Peti: Az egyik brigád, akikkel szoktam mozgolódni a fesztiválon, és akiket imádok, magában foglalja a már korábbi cikkekben említett Samuel-t Nigériából, és mivel nem akarjuk, hogy kimaradjon a beszélgetésből, akkor is angolul beszélünk egymással, ha nem hozzá szólunk, úgyhogy simán lenyomja a Duolingot meg a fizetős kurzusokat, ahogy a magyar barátaimmal angolul beszéljük meg, hogy merre menjünk kattogni.
Mi volt az a pillanat, amiről úgy érzed, csak a Szigeten történhet meg?
Timi: Hatalmasat bulizni egy számunkra teljesen ismeretlen előadó koncertjére. Nem sok háttértudással vágtunk neki Stormzy Nagyszínpados fellépésének, ám azt kell, hogy mondjam, mindenki kellemesen csalódott.
Luca: Tegnap felfedeztünk egy sokkal gyorsabb utat a kijárat felé a Colosseumtól. Talán ha nem kerülnénk meg az egész szigetet minden alkalommal, ahogy eldöntjük, hogy hazamegyünk, és egyenesen a kijárat felé mennénk, akkor nem fájna úgy a lábam. A barátaink egy része egy órával korábban lépett le, mint mi, és ugyanúgy találkoztunk a HÉV-nél, nagyjából 10 perccel később értünk oda, mint ők, pedig elvileg ők is egyenesen hazaindultak.
Zoli: A teljesen random rezesbanda-performansz, ami egy kisebb forgalmi dugót okozott a sok érdeklődő miatt a csónakház előtt.
Kata: Csak a Szigeten adok esélyt javítani a Zingnek… A mai napra feltornázta a csúfos 10/4-et 10/7-re, ami valljuk be, még mindig nagyon szegényes… Rettegjetek, Zingesek, mert ha ma is éhes leszek, és nem produkáltok minimum 10/8-at, akkor befejeztem a Zing-evést. Lehet, hogy örökre.
Peti: Sehol máshol nem történhet meg, hogy három óra alatt szurkolói zónát improvizálunk egy kocsmateraszból, és random sportágak szakértőjévé avanzsálva tájékoztatom az egybegyűlt publikumot emelkedett hangerővel, hogy milyen támadásért hány pont jár taekwondoo-ban.
Mi az, amit semmiképp sem mesélnél el anyukádnak a tegnapról?
Timi: Harmadik estére eljutottam ahhoz a dologhoz, amitől a beauty-influencerek és az anyukák legjobban óva intenek dologhoz, aminek a neve a sminkben alvás. Lehet jobb is, ha ezt anyukámnak nem említem meg, aki ráadásul kozmetikus.
Luca: A nap elejét úgy indítottam, hogy bejöttem egyedül a Sziget területére, de mielőtt bementem volna, meg kellett innom a nálam lévő sört, ezért kinéztem magamnak egy szimpatikus széket a benzinkútnál, és letelepedtem egyedül iszogatni. Annyira jó volt egy kicsit egyedül! Nem kellett sehova rohanni, egészen úgy 10 perc erejéig.
Zoli: A tegnap és ma reggeli egyenlegem közti különbséget.
Kata: Nem büszkélkednék el azzal, hogy a másnapos szenvedésem miatt mennyire nehezen indultam neki a 3. napnak. Nem vagyok büszke rá, maradjunk annyiban, hogy megdöntöttem a késős rekordomat, és bár uber-rel mentem, így is késtem 45 percet Beton.Hofiról. 🙁
Peti: Az egyik társaságunkban van egy lány, akivel első nap óta haverok vagyunk, beszélgetünk, és így a Sziget harmadik napján el is jutottam oda, hogy udvariasan megkérdezzem, hogy hívják, mert rohadtul nem emlékszem. Biztos nem esett jól neki, elmondta, én esküdöztem, hogy megjegyzem, majd azóta megint elfelejtettem.
0 hozzászólás