A szabadság Szigete ismét megnyitotta kapuit, immáron 30. alkalommal, és 5. alkalommal úgy, hogy a Talponálló stábja is a helyszínről közvetít. A csapat ismét bővült, Peti, Zoli, Timi, Luca és Kata mellett egy váratlan fordulattal Peti anyukája is csatlakozott a közvetítésfolyamba. A @talponalloradio instán idén is megmutatjuk nektek a fesztivál minden pillanatát, naponta jelentkezünk Spotify-on is összefoglalóval, de kedvenc műfajunk, a kérdezz-felelek cikk intézménye is velünk lesz a Sziget minden napján. A kérdések minden nap ugyanazok, a válaszok korántsem.
Mi volt a nap legkatartikusabb élménye?
Timi: Azahriah szerintem nagyon odatette az egész koncertet, de a szokásos zárószám, a Mind1 tényleg majdnem megsiratott. Egészen különleges emlékeink fűződnek ehhez a dalhoz a kis baráti társasággal, szóval nem is volt kérdés, hogy én leszek az az ember, aki videóhívásban közvetít az otthonmaradtaknak.
Luca: Halseyvel megbeszéltük, hogy matchy-matchy szettbe öltözünk. A hajról már nem egyeztettünk, így ő az őrült baddest bitch hajat kérte a fodrásztól. A koncert ehhez méltóan őrült jó volt. Halseynek a végére elmentek otthonról. Slay, girl!
Zoli: Habár az egész fesztiválon messze Azahriah-t vártam a legjobban, és valóban fantasztikus showt hozott össze, az igazi katarzist mégis a Bohemian Betyars hozta meg. Hihetetlen bulit hozott össze a miskolci csapat, elképesztő energiákat szabadítottak fel, és a lelküket is nekünk adták a színpadon.
Kata: Mindenféleképpen az Azahriah-koncertet emelném ki. Voltam már jópár koncertjén eddigi életem során, de a mostani végén még talán meg is hatódtam. Nagyon nagyot ment, és a nagyszínpados fellépése után is érzett magában löketet, hogy feateljen a kisebb színpadon fellépő barátaival, ami még egy pluszpont Azinak.
Peti anyukája: Számomra természetesen az, hogy 6 év után újra ott lehettem a Sziget Fesztiválon. Új élményként megfigyelhettem a Talponálló stáb munkáját, hogy bármilyen körülmények között (Csocsó Presszó) képesek profi hanganyagot készíteni, a fesztiválon a lehetőségeikhez képest igyekeznek minél több érdekességet bemutatni és az Insta-storykért akár saját félelmeiket legyőzve is kipróbálnak mindent, amit csak lehet – például Peti tériszonyosan bevállalta a mini óriáskereket.
Peti: Gyerekek, hírt hoztam, megérkeztem a fesztiválra! Na de nem ám a fantasztikus Azahriah-koncert közben, nem is Co Lee-n, de még csak Mehringer közben sem – az áttörés természetesen DJ PALO MŰSORÁN ÉRKEZETT MEG! Imádom, tipikus hajnali dodzsemdiszkó a 90-es évek legnagyobb slágereivel, és valahogy ott, egy Backstreet Boys-szám második strófájánál azt éreztem, hogy átszakad bennem egy gát, megtörik a jég, leomlik a vakolat, a valóság pedig eltűnik a horizonton, amit vidám kattogással konstatáltam. A test működik, a szellem valami alternatív valóságsíkon vibeol, na nagyjából ebben voltam egytől négyig.
Mi volt a nap legnagyobb csalódása?
Timi: A döntésképtelenségem éjfél után, hogy akkor elhagyjam-e a Csónakházat és tegyek meg egy jó 20-30 perces kirándulást vissza a sátorba a pulcsimért, vagy csak egyszerűen fagyjak meg. Mondanom sem kell, hogy én inkább az utóbbi lehetőséggel éltem, és az este hátralévő részében inkább színpad előtti bulikkal, majd mástól tarhált pulcsikkal igyekeztem melegen tartani magam.
Luca: Számomra az, hogy tényleg senkit nem érdekelt Halsey a stábtagok közül. Most is mérgesen írom ezeket a sorokat. Halsey egy tök jó előadó, és sok ismertebb száma is van, illetve megőrül a színpadon. Nem tudom mi kéne még…
Zoli: A lefekvés előtti nagy pohár víz nem segített a reggeli felkelésben, és sajnos bele-belecsúsztam a másnapba, ami azért szomorú, mert ez a módszer eddig mindig bevált.
Kata: Sajnos már korgó gyomorral indultam el otthonról, szóval nem ért nagy meglepetésként az, hogy hajnali 1 körül a Zing-ben kötöttünk ki. A Zing az örök kedvenc fesztiválozós kajám, viszont sajnos életem legrosszabb street burgerét sikerült megkapnom. Lehet kap még esélyt a héten a javításra a hely, de ez a mostani így csak 10/4 volt.
Peti anyukája: Nem volt az igazi retrósztárokat felvonultató Sláger FM-színpad, ami az elmúlt években nem hiányozhatott a Sziget kínálatából. Szerintem ha egy fesztivál ennyire sokszínű, a számtalan nemzetközi előadó mellett egy kisebb színpadon továbbra is lenne igény a régóta nagy magyar slágereket előadó énekeseinkre. Remélem, ezt nem csak én hiányolom, és jövőre újra belekiabálhatjuk a nagy magyar éjszakába, hogy Nőőőő, a Takarítónőőőő!
Peti: Tegnap gyűjtögettük a pecséteket szorgosan, amiket ha mind megszerzel, egy Szigetes ajándékkal gazdagodhatsz. És rájöttem, hogy engem kifejezetten zavar, hogy évről évre több olyan helyszín van, ahol odamész a pecsétért, belenyomják a kis gyűjtőfüzetedbe, és semmit nem kell tenni érte. Ez a pecsétgyűjtés annak indult, hogy feladatokat teljesítesz a végső nyeremény reményében, mára meg csak egy tájékozódási futam lett, ahol ha megtalálod, hol adják, már kapod is. Küzdeni akarok, meg akarok szenvedni a pecsétekért!!!
Mennyit fejlődött az angoltudásod tegnap?
Timi: Pont annyit, hogy egy aranyos magyar kisfiú azt hitte, hogy külföldi vagyok, ezért angolul próbálta meg elmagyarázni nekem, hogy mik a programok az adott állomáson, mire én magyarul válaszoltam neki.
Luca: Ha nem is az angoltudásom, de a jelnyelvem, meg az artikulálatlan szónak csúfolt hangutánzó nyögések megértése egészen felfejlődött nálam azalatt az 1,5 óra alatt, amikor az Auchan parkolóban a fűben ülve egy hajléktalan kollega megtisztelt minket a jelenlétével. Felüdülést jelentő élmény volt, azt kell, hogy mondjam, egészen gondolatébresztő.
Zoli: Sajnos a tegnapi nap nem éppen az internacionalitásé volt a főszerep, tulajdonképpen pár elejtett „sorry”-n kívül nem sokat beszéltem külföldiül.
Kata: Sajnos a csütörtök este sem arról szólt, hogy a nyelvtudásomat csillogtassam és fejlesszem, ellenben a buszon volt lehetőségem két német lány mellett utazni. Nagyon próbáltam velük felvenni a dinamikát a beszélgetésben, de sajnos egy szót sem tudok németül..🙁 Na majd legközelebb!!
Peti anyukája: A hallott szöveg értése folyamatosan tesztelve volt, az én alaptudásommal egész sokat megértettem, beszéd tekintetében szerencsére nem szorultam rá a „hello” és a „thanks” használatán kívül többre. A Sziget alapnyelve természetesen az angol, de ez senkit ne riasszon el, ha esetleg nem megy olyan jól, csak tartson maga mellett mindenki minimum egy angolul tökéletesen beszélő fiatalt (pl. egy Talponálló-stábtagot), és máris magabiztosan sétálgathat bármerre. Vagy végső esetben ott van a Google Fordító is.
Peti: A Mehringer-koncerten megpróbáltam elmagyarázni egy külföldinek angolul, hogy miért vicces az, hogy bármilyen magyar előadóra mész, Lil Frakk fixen feljön a színpadra featelni. De komolyan, kicsit hangosabban csukod be a sütőajtót és nyikorog három másodpercig, jó eséllyel megjelenik Lil Frakk, hogy featelne vele.
Mi volt az a pillanat, amiről úgy érzed, csak a Szigeten történhet meg?
Timi: Hogy pont ezen a nagy fesztiválon futok össze az egyik legnagyobb magyar zenészcrushommal, éppen a WC-re tartva, és ha már ott volt, persze kértem tőle egy képet is. Azt mondjuk őszintén nem értem továbbra sem, hogy a Szigeten valamiért mindig sokkal nagyobb eséllyel találkozom össze bárkivel, mint valamilyen másik, kisebb fesztiválon. (KI VOLT AZ, VALLJ, TIMI! – a szerk.) (ha Deák Bill Gyula, akkor beszarok – szintén a szerk.)
Luca: Hát, csakis a Szigeten történhet meg, hogy drága kedves barátaim annyira az üveg fenekére néznek, hogy fel kell vennem a felügyelő anyuka szerepet. Nehéz kettő gyerekkel, mostmár a gyakorlatban is tapasztaltam. A Colosseum és a Magic Mirror között gyakorolhattam eme nemes szerepet.
Zoli: Tegnap végre elkapott az igazi Sziget-flow, és elindult az, hogy koncertből-koncertbe csöppentem, előbb egy Azi, majd Aurora, Bohemien Betyars és Co Lee. Egymás után jobbnál jobb előadók, konkrétan 2-3 percre egymástól.
Kata: Nem telhet el nap bolyongás nélkül. A mai nap folyamán sikerült 45 perc alatt eljutni a Revolut Stage-től a Colosseumig… Nem kommentálnám.
Peti anyukája: A pecsétgyűjtést emelném ki, amelynek célja, hogy minél több érdekes dolgot próbáljunk ki a Sziget kulturális kínálatából, miközben bejárjuk a fesztivál egész területét. Érdemes erre több napot szánni, mivel nagyok a távolságok és több helyen hosszú a sor, de ha valaki csak 1 napra jön, akkor is megéri belekóstolni ebbe is, akár a számtalan elfogyasztott ital előtt/közben/után. És hogy számomra miért volt különleges? Soha nem gondoltam volna, hogy valaha az életben bárhol kamatoztatni fogom azon rendkívüli képességemet, hogy tudom mozgatni a fülemet!
Peti: Az egyik cimboránk pár éve iszonyatosan összetörte a lábszárát, de azóta teljesen meggyógyult, azonban most elérkezettnek látta az időt, hogy némi kedvezmény reményében rokkantjegyet igényeljen a bungee jumping-ra. Nem, a szervezők sem készültek fel erre a forgatókönyvre.
Mi az, amit semmiképp sem mesélnél el anyukádnak a tegnapról?
Timi: Azt, hogy a hangszálaim teljesítőképességét valahol a Csocsó Presszó és a Nagyszínpad között hagytam, és az este felére nagyjából már reszelni lehetett a hangommal. Ez csak egy tipp, de nem gondolom, hogy ez a fesztivál előrehaladtával a jó irányba fog változni.
Luca: Nem fogom elmesélni anyukámnak, hogy a napokban az étvágyam, és ezzel egyenértékűen az időm az evésre borzasztóan lecsökkent. A mai nap már készülök, és viszek be szendvicseket, hogy koncert közben lakomázhassak.
Zoli: A Csocsó Presszóban elköltött összeg (a meghökkentően alacsony árak ellenére) már így két nap alatt igen tetemesre hízott, és hát hol van még a vége…
Kata: Talán az nem volt egy túl felelősségteljes húzás tőlem, hogy már az este azon pontján, mikor terveztem jéggé fagyni, nem sikerült megtalálnom Peti sátrát, ahol kedvesen pihent a bekészített farmerkabim, úgyhogy inkább ugráltam kettőt és elindultam haza. Pedig esküszöm, nem szeretnék beteg lenni a hét végére se, nem hogy az elejére.
Peti anyukája: Talán annak nem örülne, ha hallaná, hogy olykor egyedül sétálgattam a fesztiválon, ekkora területen, ennyi idegen között és ráadásul sötétben! Ennek ellenére barátok közt éreztem magam (bár sehol nem láttam Berényi Miklóst), mindenki kedvesen, közvetlenül, segítőkészen viszonyult hozzám, például valaki szólt, hogy miközben telefonálok, bekapcsoltam véletlenül a telefon lámpáját. Persze lehet, hogy csak belevilágítottam a szemébe. Az biztos, hogy sokkal több pozitív, mint negatív dolgot tudok mesélni anyukámnak a Szigetről, és ha nem lenne 89 éves, őt is elhoznám, mert a Sziget-élményt egyszer legalább mindenkinek át kell élnie!
Peti: Elég abszurd erre a kérdésre anyukám bekezdése alatt válaszolni. Talán azt nem mesélném el, hogy este az egyik italkimérésben felfigyeltünk rá, hogy az egyik gyönyörűszép barátnőnk nagyon bejön a pultosnak, ígyhát rendszert csináltunk abból, hogy őt küldtük el söröket hozni, mert Arany Ászok-áron kapta a búzasört. A modern problémák modern megoldásokat igényelnek. Nem tudom, hogy elhitte-e a srác, hogy minden sört ő iszik, de amennyiben igen, úgy remélem, így alkoholistaként is bejön neki, mert ma is innánk búzasört.
0 hozzászólás