Múlt hét vasárnap, mikor a Mutáns Pótkempingben már a sátrunkat bontottuk el, azon gondolkoztam, mit is fogok írni ebben a cikkben, hogyan lehetne jól átadni, milyen is volt a Fishingen eltöltött 4 nap. A beszámoló csúszásának pont ez volt az oka is, mert csak nem sikerült megfogalmazni, miben más ez a fesztivál, mint bármelyik másik. Másfél hét után azért most mégis kísérletet teszek rá, és meglátjuk, mi sül ki belőle.
Nagyon fejlett országon át visz a vonat…
A fesztivál az egyszeri, jogsija megszerzése előtt álló műsorvezető elé igazi kihívásként csak magát a lejutást helyezi. Ezen okból aztán a Talponálló-stáb vonatra szállt, és így indult neki a Fishingnek. Az utazóközönségben már jól be lehetett határolni, hogy kik lesznek alter muzsika hatása alatt a következő napokban, és kik azok, akikkel majd a sárbogárdi Pennyben tudunk összefutni. Valószínűleg rólunk is lerítt, hogy hova tartunk, mert a kedves pécsi hölgy velünk szemben már így szólított meg minket. Elmondása szerint még nem járt a Fishingen, de sokat hallott róla, és nagyon szereti, már csak azért is, mert a fesztivál alatt Pécsen is felpezsdül az élet.
A pécsi vasútállomáson kisebbfajta fejetlenségben volt részünk, senki nem tudta pontosan, honnan indul majd a fesztivál hivatalos busza, ezért csak mentünk egy irányba a tömeggel. A falkaösztön hatásosnak bizonyult – sikeresen megtaláltuk a megállót, és pár perc múlva már be is állt a busz. Így, egyes számban, ami azért jelentett gondot, mert nyilvánvaló volt, hogy itt nem fog mindenki felférni. Nekünk hatalmas szerencsével pont jutott hely, innen is hatalmas köszönet Ferenczy Timinek, aki nagyon határozottan állt be a sorba, és így még tudott venni két jegyet számunkra. Kicsit aggódva figyeltem a jegy nélkül maradókat, mert másik buszt nem láttam befutni, és a következő indulásig lévő két óra igencsak keménynek ígérkezett. A buszos cég számlájára kell írni azonban, hogy akadálytalanul lehetett fizetni kártyával is az utat, ezzel már lekörözve az országban működő volánjáratok háromnegyedét.
Domboldalon néma tájban fekszem…
Orfűre érve az elsőre letaglózóan hosszúnak tűnő sor 20 perc alatt felszívódott előlünk, és máris megvoltak a jegyek, valamint a sátorjelölők a kempingben. A Mutáns Pótkemping, ahogy azt a neve is sugallja, kicsit vadnyugati állapotokkal rendelkezik, azt tekintve, hogy azon a pár úton kívül, ami ki van jelölve, bárhova rakhatod a sátrad, és az emberek rakják is. A kempingbe érve egy kisebb fajta ministroke-ot kaptunk, elsőre nemhogy árnyékos, de még napon lévő hely sem volt – mikor más kempingezőkkel beszéltünk, azt mesélték, van, aki már egy nappal korábban leutazik, hogy a délben nyíló fesztiválon fixen jó helyen kempingezhessen. Kisebb kompromisszumok megkötése után (térdig érő csalánba helyeztük el a sátrat, ezen felül a matrac két irányba lejtett) sikerült egy egész árnyékos helyet foglalni.
Van ott sör, bor, van ott lányka, a napnak is van karimája…
Sátor van, árnyék van, jöhet az első séta a fesztiválon, felmérni, milyen a terep, mi változott tavaly óta, és hát persze, milyenek azok a bizonyos árak… Itt jött az első, szinte már eufóriával felérő élmény: az italárak. A Fishing On Orfű árai konkrétan kedvezőbbek voltak, mint ami a körúti kocsmák 95%-ában tapasztalható. Ez annak fényében volt egészen hihetetlen, hogy a fesztivál idejéhez képest pont egy héttel korábban látogattunk el a V4-fesztre, ahol ugyanolyan napijegyár, és mellé szerényebb line up-hoz képest szó szerint dupla annyiba került egy dobozos sör. Hát, így is lehet…
Gasztro szinten megtalálhatóak voltak az igazi fesztivál klasszikusok, mint a Zing és a Crunchy, de voltak olyan kuriózumok is, mint az Őrségi lepény vagy a Zalai Dödölle manufaktúra. Az árak itt is jóval pénztárcabarátabbak voltak, sok hely pedig külön reggeliajánlattal is készült.
Színpadok terén nagy változás nem történt, de ahogy a mondás is tartja, bevált recepten ne változtass. A két nagyszínpadon (Gyönyörök kertje és Csillagos éj nagyszínpad) a hazai alter szcéna legnagyobb nevei léptek fel, az Orfűi Picsahal nagysátor a rap-hip-hop szerelmeseinek nyújtott maradandó élményt, az Amondó színpad pedig a feltörekvő zenekarok Mekkája volt. Akik még itt sem találták volna meg a számításukat, azoknak ott volt a Tűzhöz közel színpad, ahol különlegesebbnél különlegesebb előadókat lehetett meghallgatni.
Aha, ja azt vágom, voltunk rajta nyáron…
Az összes általunk megtekintett koncertről beszámolót írni valószínűleg totális érdektelenségbe üldözné az olvasót, ezért az átfogó leíráson kívül csak az abszolút kedvenceinket említjük.
Ilyen volt rögtön az első napi Carson Coma-koncert, ahol a 6 fiú olyan energiákat szabadított fel, amit rég nem lehetett látni tőlük, nagyon frissnek hatott a produkció. Az i-re a pontot pedig a koncert végi lánykérés tette fel, amivel mindenképp különleges helyet kap a szívünkben ez a koncert.
A második nap kedvence számunkra kétségkívül az Aurevoir volt, szinte Quimby szintű hangorgiát csempésztek a színpadra, olyan előadásmód mellett, amit nem lehetett nem mosolyogva végighallgatni.
Harmadik kedvencünk stílusosan a harmadik napon jött, az Analog Balaton személyében. Aki csak kicsit is szereti őket streamen hallgatni, az élőben imádni fogja. Hihetetlen flow és hatás a magyar elektronikus zene abszolút első számú képviselőitől.
Az Orfűi Panoráma kempinget nem a váratlanul jött headlinerek miatt töltik meg teltházasra az alter zenei szerelmesei évről évre, de ez nem is baj. A nagyszínpados fellépők háromnegyedét biztosan meg tudnám mondani jövőre is, ám mielőtt valaki ezt kritikaként értelmezné, szó se róla, sőt! A Fishingben pont ez a lényeg, az alter szcéna legprominensebb tagjait itt az ember szinte vénásan kapja négy napon keresztül, úgy hogy közben olyan rejtett gyöngyszemre találhat, mint a KisÓceán vagy a Duckshell.
Kösz az esőt mindig
Orfűhöz hozzátartozik a szinte már fixnek mondható esős nap, és ez idén is megvolt – annyi különbséggel, hogy rögtön kettőt kaptunk (titkon remélve, hogy így törlesztettük a jövőre esedékest is). Az orfűi stáb profin kezelte a helyzetet, mindkét eső utáni napon rengeteg kavicsot szórtak szét a kritikus pontokon. Az esőnek egyetlen igazi áldozata volt a félbeszakított Elefánt koncerten kívül, ez pedig a Mutáns Kemping és annak lakói. Szabályos folyók alakultak ki, miközben a kemping útjai nemhogy kifürkészhetetlenek voltak, sokkal inkább egy japán gameshow-szerű és nehézségű akadálypályává váltak.
Ahogy az lenni szokott, az ilyen helyzetek mindig különleges szituációkat hoznak, legyen szó akár a spontán megkötött barátságokról bármilyen stabil vízhatlan felület alatt, de ide sorolhatjuk azt az esetet is, mikor stábunk egyik, itt nem részletezett tagja kénytelen volt sáros lábát a maradék, de már bubi nélküli fröccsel megmosni (hisz nem illik sáros lábbal aludni).
Ha már kemping, akkor egyetlen igazi negatívumként a kicsit magára hagyott Mutáns Kempingünket említhetjük, ugyanis a mosdók állapota már a harmadik napra is igen válságos állapotokat mutatott. Ez már csak azért is volt gond, mert a 4 nap állandó lakóinak egy tetemes része itt szállt meg.
Vagy egy kéktó a fák alatt…
A teljes fesztiválélményhez hozzátartozik Orfű, a falu és maga a Pécsi-tó is. A falura és az Éden szigetre mindenképp érdemes rászánni egy délelőttöt, hangulatos, chilles környezet, ahol mindig találni társaságnak egy-két fesztiválozót.
A tó nélkül ez nem lenne ugyanaz a hely, és itt nem csak a fesztivál színpadra kell gondolni, ami gondoskodik róla, hogy a délután zenére vágyók se maradjanak muzsika nélkül, hanem azokra a rövid pillanatokra is, mikor egy apró stégen tudunk elkapni egy naplementét.
Fishing on Orfű, dancing at the night club
Mi az, amitől igazán működik Orfű? A fesztivál négy napja alatt bárkivel is beszéltünk, mindenki más és más dolgokat sorolt fel, függetlenül attól, hogy fesztiválozó, csapos, videós, alpinista vagy fotós volt. Két dolog azonban állandó visszatérő volt.
Az egyik a természet közelsége. Ugyan más fesztiválok is vannak hasonló „settingben”, azonban a Mecsek lankáival annyira egybeolvad ez a fesztivál, ami utánozhatatlan. A másik rendszeresen felbukkanó indok pedig természetesen az ide látogató emberek és az a hihetetlen közvetlenség/kedvesség, ahogy egymáshoz viszonyultak. A Fishing közönségének nagy része törzsvendég, és ez az, ami igazán utánozhatatlan.
Találkoztunk két olyan társasággal, akik évről évre végigbulizzák ezt a 4 napot június végén, majd egy évig nem beszélnek. De tudják, hogy egy év múlva újra találkoznak.
Szerző: Kovács Zoli
0 hozzászólás