A Talponálló stábja a tavalyi évhez hasonlóan idén is minden nap szubjektív formában számol be a Sziget Fesztivál előző napjáról – még akkor is, ha a kedvenc fesztiválunk idénre lelopta a Talponálló dizájnját, és WC-ket díszítenek vele. A kérdések nap mint nap ugyanazok, a válaszok korántsem. Peti, Zoli, Timi, Luca, és Melissa jelentkezik – de nem csak itt, a @talponalloradio instán minden nap majdnem száz storyban tudósítunk.
Mi volt a nap legkatartikusabb élménye?
Luca:
Nem tudom, miért cikizik annyira a Colosseumot. Most, hogy így öregszem, kezdem egyre jobban élvezni, ami azt az elméletet támasztja alá, hogy az életkor emelkedésével megjön a kedv a Colosseumban való, hajnalig tartó lötyögéshez. Szerintem egész barátságos ez az atmoszféra.
Zoli:
Sajnos pontos részleteket nem írhatok, de az, hogy egy alkalommal sikerült repohár-áron innunk a meggyes sört, már-már az Imagine Dragons-hoz hasonló eufóriát jelentett.
Melissa:
A tegnapi nap előadók szempontjából lightosnak mondható szerintem, így összességében nem volt egy kiemelendő pont a napomban. Ettől függetlenül ugyanúgy szuper napot zártunk, továbbfejlesztettem a jelnyelvi tudásomat, festettem a down-szindrómásokkal, végigtomboltam L.L. Juniort, becsillámoztam Peti szakállát, és táncoltam egy egy szál alsóneműben (inkább pelenkában) levő férfivel. Mindenki nyugodjon meg, Peti is táncolt vele:) (de még hogy, csekkoljátok @talponalloradio instán! – a szerk.)
Timi:
Életem egyik legnagyobb sikerének könyvelem el, hogy a szombat után én még az élők közé sorolhatom magam, tehát a tegnapi nap legkatartikusabb pillanata talán az volt, amikor este nyolc után valóban rászántam magam, és elindultam a fesztivál területére.
Peti:
Az első napi vereségem után nehéz helyzetbe kerültem az outfitversenyen, és mivel tudtam, hogy az utolsó két napra Luca elképesztő ruhakölteményekkel készült, a köztes három napban nem hibázhattam. Egy napot elhoztam a Szoboszlai-mezemmel, így 1-1-es állásnál választottam a Nicaraguából származó focimezemet egy földön talált rózsaszín napszempával, valamint egy virágfüzérrel kombinálva, és valamilyen okból kifolyólag akkora verseny kerekedett, mint még soha – rengeteg szavazat érkezett, egy órával a lezárás előtt pedig 50-50%-on álltunk. Este 11-kor zárult a forduló, és mikor megláttam, hogy 52-48-ra behúztam a napot, rendesen olyat üvöltöttem, hogy a Csónakház teljes népének beleremegett a sörhabja, mint amikor jön a dínó a Jurassic Parkban, és remegnek a vizespoharak. Baráti versengésnek indult, HARCCÁ FEJLŐDÖTT!
Mi volt a nap legnagyobb csalódása?
Luca:
Az outfitversenyt ne is emlegessük, mert csak felidegesít, hogy Peti nagyon belehúzott és a függönyös szettemet is megveri. Csempészhetek be neki minden nap egy tüskét az átlátszó ruháimban jól elrejtve, ami nem mellékesen nem könnyű feladat. Sajnos a mai szettem se lesz csempészet-kompatibilis.
Zoli:
Én tényleg nem vártam sokat L.L. Juniortól, sőt, tulajdonképpen kicsiny csapatunk egyetlen tagjaként foglaltam helyet a pesszimista sarokban, de még így is csalódtam. A fél óra késés még hagyján, azt el lehet nézni, de az, hogy a csávó éneklés helyett konkrétan egy 1.2-es, morgós, ültetett Honda Civic berregésének megfelelő hangzást csempészett a színpadra, azt nehezen. Ezek után már nem is okozott meglepetést, hogy emberünk kemény 35 percet nyomott le, aminek körülbelül a 25%-a volt tényleges éneklés.
Melissa:
Tegnap este 11-kor három nagyon jó program volt: Drag Queen-show, ABBA tribute és L.L. Junior, de a Drag Queen-show a Magic Mirrorban percek alatt betelt, így kénytelenek voltunk átmenni L.L. Juniorra. Tény, hogy nem bántam meg, de azért egy jó Drag Queen-re még mindig elmennék.
Timi:
Így utólag belegondolva el kellett volna néznem a Mumford & Sons-koncertre, de mivel nagyjából a kezdésük után léptem be a fesztiválra, plusz nem is ismerem őket annyira, ez a tegnapi napból kimaradt.
Peti:
Tegnap beszámoltam róla, hogy elkezdett meghalni a telefonom, mára viszont a haláltusája véget ért, hosszú és méltósággal viselt vergődés után elhantoltuk. Fejfájára azt véssük, hogy hiányozni fog, de azért jól szarban hagyta Petit a legfontosabb pillanatban. Viccen kívül, ha választhattam volna január elsején, hogy melyik nap menjen tönkre a telóm, valószínűleg 359 alkalmasabb nap lett volna minderre, mint a Sziget, ahol a közvetítésünk szálai nálam futnak össze. De megoldottuk ezt is, mert csodás stábom van, meg egy olyan barátom Jaksa Dávid személyében, aki a Szigeten dolgozva a semmiből szerzett nekem egy telefont a fesztivál területén. Mára már három telóm van amúgy, mert kaptam még egyet, és megvettem az újat is. Ha elfogy a sörpénzem, nyitok egy GSM-boltot a Csónakház mellett.
Mennyit fejlődött az angoltudásod tegnap?
Luca:
Tegnap elég internacionális közegben indítottuk a napunkat, ráadásul a Csocsó Presszóban, ahol szerintem még nem volt ott egyszerre ennyi külföldi, mióta megnyitott. Néha betévednek megfáradt külhoni vándorok, például mint tegnap egy ember, aki szépen leült közénk, és kérdezett valamit, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy magyarul beszél-e, ezért csak annyit mondtam, hogy „még egyszer?!”.
Zoli:
Úgy gondolom, a tegnapi napon abszolút csúcsra járattam az angolt. A Csócsóban én siettem egy holland srác segítségére, amikor rendelni próbált, ezután pedig egy igazi, jó kocsmai beszélgetés vette kezdetét. Szó volt a Szigetről, Budapestről, az Európai Unióról, gazdaságról, a fiatalok helyzetéről, egyszóval mindenről. (fiatalok helyzete? Érdemes hallgatni a Talponállót ősztől, új rovatunk ebben a témában jelentkezik! – a szerk.)
Melissa:
Tegnap irreálisan sokat beszéltem angolul. Először egy hollanddal, aki nem tudta felfogni, hogy nem akarok a sátrához menni, majd reggel 5-kor megismerkedtem Giulio-val a mellettünk sátrazó csapatból, akik megjegyzem, már rég húztak a lóbőrt egy ellopott horgászszéken. Szerencsére a telefonszámát is megkaptuk a barátnőimmel.
Timi:
Hazafele az éjszakain sikeres útbaigazítást adtam kettő holland lánynak. Ők is a Szigetről jöttek, ugyanúgy egy hétig vannak kint, és eddig nagyon tetszik nekik.
Peti:
A fél napot egy Samuel nevű nigériai sráccal töltöttük, aki elmesélte, hogy a legjobb csajozós szövege, hogy odamegy egy lányhoz, és akcentussal elmondja magyarul, hogy „nagyon szép vagy, gyere el hozzám, főzök neked mexikóit”. Nem biztos, hogy alkalmazni fogom, de ha akkora bicepszem lenne, mint Samuelnek, valószínűleg nekem is működne.
Mi volt az a pillanat, amiről úgy érzed, hogy csak a Szigeten történhet meg?
Luca:
Természetesen nem maradhat ki a napjainkból a Csocsó Presszó, ígyhát onnan indítottuk tegnap is a napot, ahol már annyira otthonosan mozgunk, hogy Peti random egy beázott telefont szárít hajszárítóval, én meg a lábamat műtöm, miközben mindezt lekísérjük egy-egy tüskével.
Zoli:
Tegnap úgy voltam vele, hogy ez a nap nem érdekel, megyek haza hamar, aztán pedig történtek a dolgok, vitt magával Sziget, és még hajnal kettőkor is bent találtam magam.
Melissa:
Minden annyira színes és szabad. Minden négyzetcentijébe szerelmes vagyok.
Timi:
A fesztivál egyik napjára csak egy L.L. Junior koncertért mentem el. Ez azt hiszem, mindent elmond a tegnapomról.
Peti:
A Stereo Stage melletti asztaloknál egy fecskét viselő srác táncolt az asztal tetején, én gyanútlanul felugrottam mellé, de valószínűleg olvashatta a tegnapi cikket, amiben a Gianluigi Buffon iránt táplált érzelmeimmel viccelődök, mert úgy érezte, hogy szabad a pálya, és olyan mértékben kezdett el rámnyomulni, mint még senki. A jelenetet valószínűleg egy időkapun keresztül nézte a 16 éves Farkas Peti, mint Charles Dickens Karácsonyi ének című művében Ebenezer Scrooge, és a háta mögül egy hang szólalt meg, ami elmondta, hogy így fog járni ő is, ha gátlástalanul nyomul lányokra. Karma is a bitch.
Mi az, amit semmiképp sem mesélnél el anyukádnak a tegnapról?
Luca:
Olyan állapotokban voltam tegnap, hogy véletlenül felhívtam a telefonomon apámat, és beszéltem vele fél percet hajnali 4-kor. Remélem, nem hozzák fel a következő családi vacsoránál, mert fogalmam se lenne, hogy miről beszéltünk.
Zoli:
Valószínűleg az elmúlt négy napom étrendjét látva infarktust kapna.
Melissa:
A hajnali 5-ös hazaérkezés tegnap sem volt másképp.
Timi:
A tegnapi nap amúgy nekem nem volt vadulás, inkább csak egy chilles fesztiváleste volt, úgyhogy most talán tényleg semmi olyan nincs, amit eltitkolnék. Meglepő.
Peti:
Négy Szigetet, és úgy általában tizenöt fesztivált kellett végignyomnom, hogy életemben először lássak fesztiválon sátor mellett üzekedő szétcsapott párt. Nem kellett nagyon bújkálnom, ők se tették. Telement a szemem érzéki erotikával.
0 hozzászólás