A Talponálló stábja a tavalyi évhez hasonlóan idén is minden nap szubjektív formában számol be a Sziget Fesztivál előző napjáról – még akkor is, ha a kedvenc fesztiválunk idénre lelopta a Talponálló dizájnját, és WC-ket díszítenek vele. A kérdések nap mint nap ugyanazok, a válaszok korántsem. Peti, Zoli, Timi, Luca, és Melissa jelentkezik – de nem csak itt, a @talponalloradio instán minden nap majdnem száz storyban tudósítunk.
Mi volt a nap legkatartikusabb élménye?
Luca:
Öt év után büszkén bejelenthetjük, hogy megtaláltuk végre a ToiToi-bulit. Igazán lenyűgőző teljesítményünknek köszönhetően átélhettük, hogy milyen 5 négyzetméteren fergeteges számokra bulizni egészen 10 percen át, mert sajnos túl népszerű ez a titkos buli, úgyhogy nagyon sokan voltak. (egy ToiToi-WC-ből nyíló titkos szórakozóhely, amit soha sehol nem hirdetnek meg, csak közszájon forog, hogy ki mit hallott, merre van – a szerk.)
Zoli:
Tegnap igazi katarzist nem éltem át, viszont a Niall Horan koncert hatalmas pozitív meglepetés volt. Egy igazán jó előadót szerintem az különbözteti meg a többitől, hogy koncertje akkor is élvezhető, ha nem ismerjük a munkásságát, és itt pont ez történt.
Melissa:
David Guetta iszonyat nagy show-t tolt le. Úgy indultam neki, hogy a már rádióban is agyonhallgatott számokat biztosan nem fogom olyan szinten élvezni, de ez egyáltalán nem így történt. Hatalmas extázisba jött a tömeg. Sokat kommunikált közben velünk, és volt alkalmam megtapasztalni azt is, hogy milyen fentről élvezni a koncertet, más nyakából.
Timi:
David Guetta hatalmasat zenélt a Main Stage-nél, annyira profin lehozta az egészet, amit szerintem az egész fesztivál alatt nehéz lesz űberelni.
Peti:
A helyzet az, hogy ez a tegnap eléggé káosz volt, de így is gazdagodtunk hatalmas élményekkel. Niall Horan egy elképesztő szeretettel és energiákkal átitatott koncertet adott, és az volt a benyomásom, hogy talán ez a koncert, az ezt körülvevő hangulat közvetítette leginkább azt, amiről a Sziget szól – örömükben síró lányok, a helyzet befogadása közben önkéntelenül is mosolygó fiúk, és egy csoda előadó. Tényleg fantasztikus volt. A másik nagy élmény pedig ahhoz az emberhez köthető, aki volt már ünnepelt sztár, meg két lábon járó meme is, ő pedig Alee. Úgy tűnt, hogy az emberek nagy része ironikusan, poénból jött el a koncertre, majd szépen lassan átalakult a hangulat, és kézzel fogható volt a kognitív disszonancia, amikor a röhögni érkező emberek között elkezdte olyan tempóban pörgetni a szavakat, ahogyan körülbelül tényleg csak ő tudja itthon. A csávó továbbra is egy meme, és erre olykor rá is játszik, de meglepően sokszínű hullámvasút volt a koncert a résztvevők számára. Csak minek írta meg a Szkubisznekket?! Nem hallottam még emberről, aki irónia nélkül szereti azt a számot. Talán csak az Oszkár.
Mi volt a nap legnagyobb csalódása?
Luca:
Imádjuk, szeretjük a Csónakházat, de most David Guetta után hatalmas volt a tömeg, amire lehetett is számítani, de az ember nem gondol bele, hogy minimum fél órát sorban is kell állnia, ha megszomjazik egy ilyen hungarikum helyen. A másik probléma meg az volt, hogy már itt is hallottam pár külföldi hangot, aminek nagyon nem örülünk, kezd népszerűvé válni a hely. Make Csónakház great again!
Zoli:
Talán saját magam felé az, hogy elszerencsétlenkedtük az egész délutánunkat, és végül semmi értelmeset nem tudtunk kihozni belőle.
Melissa:
A tegnapi napról egyetlen negatívumot sem tudok mondani, maximum, hogy már 3 napja húzom a pecsételést. Remélem ma már eljutok eddig.
Timi:
Eddig nem kóstoltam a helyi csapvizet a mosdóban, hisz tudtam, hogy a fesztivál területén nem iható, de ma véletlenül ösztönből kipróbáltam, és egy kedves magyar lánynak kellett rá emlékeztetnie, hogy az valóban nem feltétlen szomjoltásra lett kitalálva.
Peti:
Az egyik csalódás, hogy akárhogy próbálkoztunk egész este, senki nem kérdezett vissza egy-egy beugratós szupervicces szójátékunk után, hogy „milyen Feri?”, vagy „milyen Oszkár?”. A másik, egyben kicsivel fajsúlyosabb, hogy egyetlen nyomorult napon belül tönkrement a telefonom töltőcsatlakozója, majd a kamerája, majd megrepedt a képernyője, ami amúgy nem lenne tragédia, de konkrétan mindent a telómon csinálok ezen a fesztiválon, szóval meg vagyok lőve, EGY FÉLKARÚ ÓRIÁS LETTEM. A többiek telójáról fotózgatok, olyan vagyok, mint a négyéves kisgyerek, aki megállás nélkül könyörög, hogy AmongUs-ozhasson az apja telóján. Naaa Zoliiii csak még egy sztorit hadd tegyek ki a telódról, eskü nem lesz több, megeszem a borsólevest csak engedj még tíz percet.
Mennyit fejlődött az angoltudásod tegnap?
Luca:
A Sziget Fesztivál egy teljesen elkülönült kis városkomplexum Budapesten belül. Mintha külföldre látogatnánk el, ezért már alapból szokássá vált, hogy minden citizenhez először angolul szólunk hozzá. Meg is kértünk egy srácot, hogy csináljon rólunk képet, majd fél órát beszélgettünk vele, mire kiderült, hogy ő is magyar. A Csónakházban viszont az az alapvető, hogy mindenki magyar, szóval meglepett az a pár külföldi, akik voltak olyan szerencsések, hogy rátaláltak az aranybányára.
Zoli:
Sokat! Timi egy angol ismerőse oda ült hozzánk a Csónakházban, vele egész sokat beszélgettünk angolul, és úgy tűnt, hogy érti, amit mondok. Legalábbis úgy tett.
Melissa:
Tegnap már szerencsére sokkal többet beszéltem. Összefutottam újra az izraeliekkel.
Timi:
Ugyan nekem nincs BeReal-em, de a barátnőimmel a mosdóból kifelé tartva extrém aranyos írekkel futottunk össze, akikkel természetesen ezen kontakt elcserélése sem maradhatott el.
Peti:
Aki régóta hallgatja a rádióműsorunkat, tisztában lehet vele, hogy heteroszexualitásom teljes tudatában is fenntartom a jogot, hogy lágy szerelmet tápláljak a bolygó legcsodásabb férfiembere, az olasz kapuslegenda, Gianluigi Buffon iránt. Tegnap ezen egyoldalú románc kivesézése is megtörtént két olasz sráccal, akikkel egy pillanat alatt megvolt az összhang, ők is így éreztek Buffonnal kapcsolatban, ígyhát ma is kiderült, hogy semmi nem hoz össze jobban két embert, mint a közös bálványok, vagy a közös ellenségek. Utóbbiig nem jutottunk el a beszélgetésben.
Mi volt az a pillanat, amiről úgy érzed, hogy csak a Szigeten történhet meg?
Luca:
Tudtam, hogy vissza fog térni a Kólás Mikulás a Szigetre, és osztogatnak kólát. Sajnos tegnap már lemaradtam az ingyen kóláról, de ma remélem, szerzek. Ja, és a Mikulás sajnos nyugdíjba vonult, szóval csak sima promóterek osztogatják a fesztivál területe előtt.
Zoli:
Amikor kiderült, hogy tényleg van titkos WC-buli, az valami hihetetlen volt számomra. Elképesztő, hogy ilyenekre is gondolnak, főleg úgy, hogy mint kiderült, ilyen minden évben van.
Melissa:
Mindenki annyira közvetlen! Bárkitől tudsz random kérni egy szempillaragasztót, hogy az utolsó strasszkövet is a sminkedhez illeszd, vagy megkopogtathatod David Guetta koncert közben a melletted álló vállát, hogy felülhess a nyakába. Hajnalig tartóan csak önfeledten táncolni, átmenni színpadról-színpadra, a popzenéből a technóra.
Timi:
Az, hogy elfogy a türelmem, épp rosszkor vagyok rossz helyen, tehát 1800 magyar forintért sikerül sört vennem a Sláger FM Színpad mellett.
Peti:
Az, hogy aláírok egy szerződést, amin az egyik szerződő fél Niall Horan, a másik pedig én. Mondjuk a szerződés tárgya uncsi, mert csak arról szólt, hogy fotózhatjuk a színpad elől, és nem sétálunk fel meztelenül előadás közben vagy nem gáncsoljuk ki, és én gondoltam rá, hogy viccből hozzáírok dolgokat, mondjuk egy zsemleszínű Lada Samara adás-vételéről, de sajnos nagyon figyeltek.
Mi az, amit semmiképp sem mesélnél el anyukádnak a tegnapról?
Luca:
Igazából ha anyámék látnák, milyen szettekben megyek a Szigetre, azonnal kitagadnának a családból, szóval pls ne rakjunk ki képet rólam a cikkbe.
Zoli:
Szegény ma reggel hívott aggódva, mert konstatálta, hogy milyen későn értem haza, úgyhogy nem merem elmondani neki, hogy eddig ez mindhárom nap így történt.
Melissa:
Ah, bocsi, Anya, tegnap sokáig maradtam, de szerencsére eljöttek értem kocsival.
Timi:
Késő, hisz már tudja, hogy reggel fél tízkor hagytam el a fesztivál területét, és értem haza utána, mondjuk úgy, hogy nem a legfrissebb állapotomban.
Peti:
Hogy tegnap is odaadott a kezembe egy ismerősöm egy random italt, amiben elvileg vodka volt, én jóhiszeműen benyakaltam, és arra a következtetésre jutottam, hogy szerintem megitattak velem két deci Listerint.
0 hozzászólás